Megérkezett a bicikli:) Kiderült, hogy annyira nem is volt szétszedve, mint azt az előzetesből engedni lehetett. A kormány rajta volt, csak egyenesbe volt állítva, az ülés is, csak a pedálokat kellett fölszerelni, szóval cool:)

Egy szép vasárnap délután elmentem vele cukrászdába, halmoztam az élvezeteket. Odafelé még szépen, körültekintően tekertem, de aztán elkapott a szabadság szele:) Visszafelé már kevésbé voltam megfontolt. Hm. Aztán egy jobbos kanyarnál fékeztem.

Azt talán még nem említettem, hogy ez egy kontrás bicikli. Ilyet is szerettem volna. Viszont már vagy húsz éve olyan bicikliket hajtottam, amin a kormányon van a fék. És az évek, no meg a rutin. Ez pedig egy szép új bicikli, kiváló első fékkel. Zakóztam egy akkorát:) 

Pár nappal később jött anyukám egy picit segíteni, elvileg ablakot pucoltunk volna, pontosabban én, ő meg unokázni készült, mutattam volna neki a szép kék/zöld/lila foltot a hasam alján, ahová beleállt a kormány. Foltnak se híre, se hamva, találtam viszont egy megtermett kemény dudlit a császárvágásom környékén. Enyhe riadalom.

Ablakpucolás lefújva, másnap irány a házidoki, ő átirányított sebészetre. Másnap sebész. Megnézi, majd két mondatban összefoglalta a diagnózist, az egy ciszta vagy zsírmirigy, a császárhoz semmi köze. Próbáltam volna megtudni, hogy ezt ki kell-e szedni, avagy nem. Erre kaptam az első "Drága" kezdetű mondatot. De nem adtam fel, senki nem várt kint a váróban, nekem nem volt tiszta a dolog, szóval megkérdeztem újra. Jött az újabb "Drága" kezdetű mondat.

Nem annyira kedvelem ezt. Mástól sem szeretem, egy vadidegentől meg pláne nem. Nevezzen asszonyomnak, vagy hölgyemnek, de ne drágázzon. És persze választ sem kaptam, de addigra úgy voltam vele, hogy majd megkérdem a háziorvost. Még szerencse, hogy aláíratják a papírt, hogy a szükséges tájékoztatást megkaptam..

Hát így..

P.s.: Azóta nem ültem újra nyeregbe, de ennek pusztán időhiány az oka.

Ha minden jól megy, akkor ma megérkezik a biciklim:) Juhijj:) Jó ideje vágyódom egy női kerékpárra. Egy rendesre. A legfontosabb szempontok:  kicsi legyen (kissé mélynövésű vagyok), +ne legyen egyenes a kormánya, mert egy mountain bike bicikli kormányának nézésétől is beáll a hátam.

Megelégelve helyhezkötöttségemet (jogsim még mindig nincs, a város központja meg messze van gyalog, szabadidőm meg nem nagyon akad..) kerestem egyet, rögtön az első találat szimpatikus is lett:) Árban jó, megbízható magyar márka, kicsi, és itt jön a RÁADÁS: méretre állítva fogom megkapni tőlük,+háztól házig szervizelést vállalnak. Rögtön tudtam, ő az igazi:) Mert bár a párom nagyon ügyes műszaki dolgokban (mérnök,  ennek még lesz jelentősége), viszont szabad kapacitása az nem nagyon van. (Olyannyira, hogy még ősszel elhozta anyukám az ő korábbi biciklijét, hogy kicsit zörög, kicsit lötyög, de majd a férjem orvosolja a problémákat. Nos, még meg sem sikerült tekintenie a járgányt..)

Szóval szerelem első látásra, meg is rendeltem:)

Aztán kaptam levelet tőlük, hogy átadták a futárnak az árut. Csak a futárok a lapos csomagokat szeretik, így ugyan méretre állítják, CSUPÁN a kormányt szerelik le róla, a pedált és talán a nyerget is. De no para, mellékelnek egy videót és 2-3 perc alatt össze tudom majd rakni. Én. Ha mégsem, akkor van telefonos segítség, majd úgy supportálnak. AHA. 

Az van, hogy bár elég jó vagyok reál dolgokból, műszaki érzékem az nulla. De tényleg. Mindig azzal vigasztalom magam, hogy ha már én nem tudom megoldani ezeket a komplikált feladatokat, legalább azt tudom, hogy kihez fordulhatok. Pedig már szintet léptem: be tudtam fűzni a varrógépet (korábban inkább megvarrtam kézzel, amit akartam), sőt, fel tudom kapcsolni a biztosítékot is! No, ezek után nem hiszem, hogy a 2-3 perc az rám is vonatkozik.

És ilyenkor mindig elmorfondírozok azon a törekvésen, hogy mivel kicsiny hazánkban kevés a mérnök, nosza, képezzünk többet. Mert ha valakinek jól mennek a reál tárgyak, az csak ne menjen pl. közgazdásznak, legyen belőle inkább mérnök. Mint látjuk, azért ez nem ennyire egyszerű. Minimális műszaki érzék azért kellene ehhez. Leginkább azzal tudnám szemléltetni, mintha az Agymenők sorozatból Sheldon mérnök lenne.. Katasztrófa lenne minden szempontból. (Elég, ha csak a konkrét bicikli összeszerelést látom lelki szemeim előtt Sheldon által végrehajtva; az már maga a helyzetkomikum.)

Próbálnék én tervezgetni, na de minek..

Ma jönnek tesómék, így pár nappal ezelőtt kértem a párom, hogyha tud, akkor ma később menjen dolgozni(terv 1), de sajnos nem tud. Legalábbis akkor ez volt a válasz. Így aztán tegnap a legfontosabb tennivalókat megcsináltam.(Picifiam, ezúton is köszönöm, hogy hagytad!)

Tegnap este azzal jött haza a párom, hogy mégis marad délelőtt. Juhijj! Akkor elmegyek dokihoz:) (terv2). Lassan esedékes lenne átjelentkeznünk ide lakcímileg és háziorvos ügyileg is. Szóval gyors újratervezést követően ebben maradtunk. Okmányiroda+doki. Ez utóbbi azért is lenne egyre sürgetőbb, mert bár nem vagyok az a beteges alkat, de hetek óta hasogat a bal lábfejem. Nyugalmi állapotban is. Irgalmatlanul. Már cseréltem papucsot. Jelenleg épp nem kocogok. A helyzet viszont változatlan, a ma éjszakám is kb 40-50 megriadással volt tarkítva a nyilallások miatt. (Az külön erőfeszítést igényel tőlem, hogy ne sikítsak, mert pöttömke is egy légtérben alszik velünk, és nem vagyok olyan bátor, hogy egy kialvatlan kistigrisnek próbáljak másnap programot szervezni.)

Öhöm. Reggeli ébredés, kávé, FELHŐSZAKADÁS.Ennyit erről. Az orvosi rendelő gyalogosan tőlünk úgy egy óra. Az egyik autó az egyik kollégánál (és ez már előrelépés, mert előtte meg kuplungos volt a drága), a másik autóból kiment a motor, viszont anyukám elhozta az övékét, hogy ne legyünk Pöttömmel autó nélkül. A piros szuzu féltengely gyanús, valamint eltört az ablaktörlője.. Itt meg özönvíz. Doki napolva.:( Pedig rohadtul fáj a lábam:(

P.s.: Szépen be is áztunk:) Kis edénykékben gyűlt a víz, ami a plafonról, no meg a csillárról csöpögött:) Már-már egészséges..

Egyetemistaként a legfontosabb szempont mosogatószer vásárláskor az ár volt. Szerencsére nem messze az albérletünktől volt egy diszkont, így ezt a feltételt nem volt nehéz teljesíteni. 

Aztán amikor keresővé váltam, egyre fontosabb lett az ár-érték arány is, a francnak volt kedve hetente újabb mosogatószert vásárolni.

Aztán ez az évek alatt egyre gazdagodott: legyen jó illata (általában citrusfélék irányába hajlok), ne legyen extra kézkímélő, mert attól paradox módon csak jobban hámlik a bőröm, lehetőleg legyen környezetbarát, stb.

Mára ez egy szempontra kristályosodott ki, írhatnám azt is, hogy jegecesedett:), a végső győztes pedig nem más, tádádádám:

legyen lapos a teteje, hogy könnyen fejre tudjam állítani, amikor kifogyóban van:)

Szombat este lettem figyelmes az alábbi hírre: Szándékosan szennyezett tejtermékekre figyelmeztet a Nébih.

A cikkben semmi konkrétum, ami persze nem az adott orgánum hibája, a NÉBIH adott ki ilyen szűkszavú, gyakran sejtelmesnek titulált közleményt. Nézegettem más oldalakon is, sehol semmi konkrétum, ugyanez a semmitmondó 'tájékoztatás'. Idézem:

"A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) ügyfélszolgálatára érkezett bejelentés szerint több üzletlánc csomagolt termékei esetében, feltehetően gazdasági kár okozása céljából szennyezés történhetett.

A NÉBIH felhívja a vásárlók figyelmét, hogy a tejtermékek esetében fokozottan figyeljenek a csomagolás sértetlenségére, és csak ennek ellenőrzése után vásárolják meg, illetve fogyasszák el az adott élelmiszert.

A bejelentés kivizsgálása folyamatban van.

Kérjük, hogy kísérjék figyelemmel honlapunkat!"

A precíz, jól körülhatárolt, átgondolt és érthető tájékoztatás (újabb) remek példája a lassan kedvenc hatóságommá avanzsáló NÉBIH részéről.

- "Csomagolt tejtermék". Aha. Ez nagyon szűkíti a kört. Csak egy pár példa: tej, túró, vaj, tejföl, joghurt, kefír, túrórudi, pudingok, stb. A sor végtelenségig folytatható. Elég csak egy nagyobb áruház tejtermékes hűtősorára gondolni. 

- "Több üzletlánc". Ez mégis mi?! Náluk ott van egy lista. Ha tudják, márpedig tudhatják, ha erre így utalnak, akkor velünk miért nem osztják meg?!

- "Szennyezés történhetett." Mégis miféle? Látható? Szaga van? Vegyi? Csodás.

Végül itt-ott napvilágot látott, hogy valószínűleg UHT tejről van szó. Tegnap már az Auchan visszahívott termékeket (felelős magatartás!), ma már arról is szó esett, hogy a Spar is érintett, így ők is visszahívják a szóban forgó tejtermékeket. A lista itt már ESL tejet is tartalmaz.

Mondanám azt, hogy kevés tejterméket fogyasztunk, ami alapvetően igaz is volt, de a másfél éves kisfiam este és reggel forralt tejet kap. Így elég érzékenyen érint ez a story. És mélységesen felháborít.

Van egy hatóságunk, ahová adott üzletlánc bejelentést tesz, hogy milyen fenyegetés érkezett hozzá. Egyúttal a rendőrséget is értesíti. Majd az adott üzletlánc listát ad ki arról, hogy mely termékekről és mely üzletekről lehet szó, egyben termékvisszahívásról dönt. Most vagy az van, hogy ezt a listát nem adták át a hatóságnak (miért is? milyen előnyük származhat ebből?), aminek elég csekély a valószínűsége, vagy pedig az, hogy a NÉBIH ült az információn. Ezt valamiért esélyesebbnek látom. Hogy miért? Passz. Utólag majd biztosan a nyomozás érdekeire fognak hivatkozni. Már ha valaki egyáltalán megkérdezi tőlük, hogy mi volt ez az infóelhallgatás.

Ez persze nem az első lenne, gondoljunk csak a fűszerkömény mizériára. Ott felsoroltak 3 forgalmazó céget, aztán hajrá! Találd ki, hogy neked vajon attól a cégtől származik-e a fűszertartódban csücsülő köményből. Ja, képet nem csatoltak, mert az még esélyes is lenne, hogy vizuálisan beazonosítja az ember, hogy talán ez volt az.. Időközben volt némi megbetegedés, mérgezés, kórházbakerülés, így már pontosítottak: ne használj őrölt fűszerköményt. Ezt nem lehetett volna hamarabb?! Az afrikai sertéspestis rejtélyes határmenti megyéket átugró terjedéséről már nem is írok, mert az csak pusztán gyanús, de akár még igaz is lehet. 

Szerintem a NÉBIH jelenlegi működése(működésének hiánya) kimeríti a közveszély okozásának tényállását, minimum. "322. § (1) Aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Lehet, hogy más is felmerül jelen esetben, nem tudom. Akinek van ötlete, tudása, jogi ismerete, ossza meg velünk. Az egy dolog, hogy ez egy következmények nélküli ország, legalábbis politikai értelemben mindenképp (pártállástól függetlenül), de legalább a mindennapjainkat ne engedjük át ennek. Van egy hatóság, amelynek az lenne a funkciója, hogy védjen bennünket. A jelek szerint nem teszi. Legalábbis nem elégséges módon:(

Vasárnap szavaztunk. 

Személy szerint elkeseredtem.Nem, alapvetően semmi bajom nem lenne azzal, hogy a Fidesz nyert. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb párt a többinél.

 A  kétharmaddal annál inkább. (Teljesen mindegy, hogy milyen pártról van szó.) Ilyen hatalom megszerzése bármilyen párt/képviselő/szervezet/egyén esetében felveti a józanság elveszítésének lehetőségét. Az pedig, hogy ez zsinórban harmadjára történt meg, hát.. (itt szabadon folytatható mindenki vérmérséklete szerint.) Szerintem nem vagyok a véleményemmel egyedül.

No, és akkor nézzük, hogy mi történt az elmúlt két napban. 

-Vona lemondott. Meglepő ez egy következmények nélküli országban.

-Hadházy Ákos lemondott. Majd kb. egy órán belül már Schiffert (saját párttársát) savazta. Ez mondjuk kevésbé meglepő hazai viszonylatokban.

-Egyre több helyről jönnek furcsaságról hírek eltűnt/érvénytelen voksokról, bezárt szavazóbizottságról, stb. Elromlott a szerver, egy hétig nem elérhetőek esetleg fontos adatok. Furcsán visszaesett a voksolási kedv az utolsó 30 percben. (Konkrétan: elvileg kevesebben szavaztak összesen, mint a 18.30-as adat.) Abban azért nem hiszek, hogy ezek a stiklik (elég nagyvonalú megfogalmazás) érdemben befolyásolták volna az eredményt, de tény, hogy nem túl megnyugtató. (Jut eszembe, a roppant agilis ellenzék küldött minden szavazókörbe választási megfigyelőt?! Ja, nem.)

Nézzük azt is, hogy mi nem történt meg az elmúlt két napban.

Nem történt meg az 'összellenzéki' bocsánatkérés. Valahogy nem álltak ki, hogy bocs, haver, ezt elszúrtuk. De ha már ott van Gyurcsány is, akkor akár egy elkúrtuk is mehet. Mert ez tényleg őszinte beszéd lenne. 

A kedves választópolgárok elmentek, voksoltak, megtették, amit meg lehetett tenni. Rekordszámban.

Az ellenzék viszont ellógta a munkát. Ez van. Az elmúlt egy évben másról sem lehetett hallani, hogy visszalépések/összefogás/taktikai szavazás, stb. Nem érdekel. Tényleg nem. Szerintem mást sem. Ezt pont egy éve már le kellett volna zongorázniuk. Maguk között. (Erről már írtam egy korábbi bejegyzésemben.) Majd azt az egy-egy/két-két (szerintem nem ezen múlik) képviselőjelöltet 'felfuttatni'. Mert azért az halvány, hogy kapok egy lapot, hogy ő a jelölt, és majd jó lesz nekem, ha rá szavazok. Ő ki?! Info:0. Mit akar helyi szinten megvalósítani?! Info:0.

Valamint talán nem ártott volna egy-egy mondatot kitalálniuk. Nem sikerült. Pedig a 'STOP'-pal, a 'STOP Soros'-sal, 'STOP Ensz'-szel csak egy hasonlóan egyszerű mondat tud átmenni. Pártonként egy mondat. Nagy kérés?! 

Az van, hogy felülprezentáltak a falvak lakói. Nekik másfélék a médiafogyasztási szokásaik, jellemzően. Ne várjuk, hogy elemző műsorokat néznek majd, + azt sem, hogy legalább kétféle orgánumból tájékozódjanak. Nem fognak. Max. megnézik a híradót az M1-en. Hogy az meg nem kiegyensúlyozott, hát, ez van. Viszont ott a közösségi média, ott a lakossági fórum lehetősége. Tény, hogy az macerás. Sok kis falu. Esetleg nem szeretik a pártot. Pff. Ez a Fidesznek kedvez. Mhm. Most hirtelen az jutott eszembe, hogy amikor 2009 környékén gyökeresen megváltoztatták (futás közben kell lőni) az öttusa szabályait, sok sportoló abbahagyta. Azt mondták, ebben a rendszerben ők nem tudnak jól teljesíteni, próbálkozzanak mások helyettük, akiknek ez jobban fekszik. Ettől ők nem lettek rosszabb sportolók. Korábbi eredményük ugyanolyan szépen csillog. Ha folytatták volna, és minden egyes vereség után elmondták volna, hogy ez azért van, mert nekünk nem kedveznek ezek a szabályok, nos, az csúfos lett volna. De térjünk vissza roppant lelkiismeretes ellenzékünkre.

Így aztán csak Budapestet nyerték, amit szerintem kampány nélkül is hoztak volna.  

Gratulálok.

Ezt a választást nem a Fidesz nyerte, hanem az ellenzék veszítette el.

Ha visszagondolok, életem szüntelen költözködésből áll. Persze lehet, hogy ezt csak az elmúlt időszak megpróbáltatásai mondatják velem:)

Az első komolyabb költözködés a gimis kolesz volt, az még egész megrázkódtatás mentesen alakult, legalábbis nem emlékszem rá, hogy akadt volna valami horror sztori. Persze az is lehet, hogy csupán túl régen volt:)

Aztán jött az egyetem. Sikerült az ország túlsó felében folytatnom egyetemi tanulmányaimat (ezt így szokták írni, ugye?!), ott ráadásul egy albérletben maradtam végig. Bölcsészként. X. idő elteltével úgy döntöttem, hogy az utolsó évet már nem ott szeretném tölteni, hanem felköltözök 'Pestre, mert az minden szempontból előnyösebb lesz nekem. Így valamikor május, június tájékán jött a szívfájdító búcsú és az összepakolás. Fölhalmoztam ott az évek alatt némi könyvet..:) Az volt a terv, hogy összepakolok dobozokba, azokat átviszem unokatesómhoz, mert érte jönnek majd a szülei és ők fogják autóval majd utánam hozni, így nekem 'csak' az utazótáskányi cuccomat kell átvonatoztatnom az országon. (Hogy jobban érthető legyen, az albérlet egy irodaház egyik szintjén lett kialakítva, kétágyas szobák, kb. 20-an voltunk ott egyetemisták, köztük az unokatesóm is, afféle mini kolesz.)

Szóval indulás előtti este dobozolás, dobozok áthordása, nyárra szükséges holmijaim utazótáskába gyömszölése. És a fölösleges holmik kukázása. Ezzel el is szöszöltem hajnalig. Reggel szívfájdító búcsú a lakótársaktól, majd picit nehéz táskámmal kivonszoltam magam a vonathoz. Várni kellett. Meleg volt. Közben lélekben elbúcsúztam a várostól, mert persze ok, majd jövök még ide, de az már nem lesz ugyanaz. És egy hirtelen ötlettől vezérelve átnéztem még egyszer a tárcámat, hogy tényleg menetre kész vagyok-e. Nos, épp csak a vonatjegyem hiányzott.

Persze, mostani körülmények között vennék újat. De akkor?! Életem a folyamatos nélkülözésről szólt, talán majd egyszer erről is írok. Azt a vonatjegyet konkrétan a fölösleges könyveim antikváriumba viteléből finanszíroztam. Támadt egy sanda gondolatom, hogy én azt szelektáltam. A kukába. Így az albérletbe vissza, lakótársak legnagyobb meglepetésére újra ott álltam az ajtóban (igen, mindenkinek el kellett mesélnem, hogy nem, nem gondoltam meg magam, és nem is a vonatot késtem le), majd nagy vehemenciával a kukának estem volna. Azt közben levitték a ház előtti konténerbe. Még segítséget is kellett kérnem a bemászáshoz:) Remek volt:) Viszont a jegyem megtaláltam:) Így könnyesbúcsú jelenet csapó kettő, vasútállomáshoz újra ki és végre hazaindultam.

Valamikor nyár közepén megérkeztek a 'dobozkáim' is a könyveimmel. Kipakoltam. Az egyik művtöri könyvemet nem találtam, amit különösen fájlaltam, az évek alatt nagyon hozzám nőtt. Még meséltem is, az akkori pasimnak, hogy nincs mag az egyik könyvem. Rám nézett, majd visszakérdezett, hogy ugye nem a leckekönyvem?! Jesszum. Ismerhetett. Tényleg nem volt meg az indexem. Kiderült, hogy az ott maradt Veszprémben. Viszont egy nálam összeszedettebb lakótársam (és egyben szaktársam + áldott jó ember!!!) utánam küldte:)

Itt talán válthatok is a közelmúltra, a mostani költözködésre. (Mert persze Pesten is volt egynehány költözködés..) Dobozolás újra, szelektálás, oly ismerős helyzet. Ráadásul az utóbbi két költözködés valahogy úgy alakult, hogy A helyről sosem tudtunk B helyre közvetlenül költözni, és volt, hogy C kerülő után még egy D-t is be kellett iktatni, majd talán erről is írok egyszer. Most is így alakult, a lakásunkból nem tudtunk egyből az új házba pakolni, hanem két hétre Lackó barátunk fogadott be bennünket (ezer köszönet még egyszer), ráadásul már nem kettőnk cuccát kellett szétválogatni a létszükséglet, vigyük Lackóhoz és a ráér, mehet a raktárba, majd előkerül kategóriákra, hanem az akkor 9 hónapos kisfiunk is ott ücsörgött a járókában és nézte, hogy mi ez a felfordulás.

Szerencsére jöttek segíteni, szüleim, szomszédok, barátok. Még meséltem is a Veszprémből kiköltözős, vonatjegy kukázós sztorimat, hogy talán az volt az eddigi legszebb élményem költözködéssel kapcsolatban. Jót nevettünk. És itt vissza is kanyarodom az előző posztomhoz, meg a felvett életbiztosítás összegéhez. Mert azt végül mégsem tudtuk a foglalóhoz fölhasználni, később érkezett meg. Volt ugyan egy kósza gondolatunk, hogy talán be kellene vinni a bankba, de ezt el is vetettük, mert a befizetés/átutalás díja horribilisnek ígérkezett, majd felhasználjuk a vételár kifizetésekor, addig is vigyázunk rá címszóval magunknál hagytuk. Páromnak is volt egy kisebb készpénzes borítékja otthon, azok ott vigyorogtak a polcon. Kértem ugyan páromat többször, hogy vigye be a raktárba és tegye be a pénzkazettájába, de az valahogy elmaradt. A költözködés meg élesedett, utolsó nap délutánján jöttek a szomszédok, hogy a bútorokat bepakolják a teherautóba. Mondtam a páromnak, hogy a borítékokat tegye azért el, jobb a békesség. Milyen borítékokat?! Itt már csak egy van. 

Nos, aznap nem aludtunk. Párom átnézte a kukát, mert mi van, ha esetleg.. Persze nem volt ott. Alkalmaztam a filmekben látott technikákat, végigjártam a lakást, hogy az adott helyiség holmijai közül mi lehetett az, amibe belerejthettük és az vajon melyik dobozba került bele. Tippjeim: konyhaszekrényből a törlőruhák (nem nyert), kedvenc szakácskönyvem (ez sem, mondjuk ott párom mondta, hogy kizárt, hogy egy akkora köteg pénz elférne benne..), kávésdoboz (ebben magam sem hittem, mert bár kávéfüggő vagyok, de ez olyan közhelyes, hogy oda szerintem egyikünk sem dugta volna), fontos iratok doboza, párom Unicumos doboza, stb.

Nos, a pénz nem lett meg. Lélekben le is tettem róla. Azzal vigasztaltam magam, hogy azt is mi kerestük, mi tettük félre, majd lesz eztán is valahogy. Aztán mikor túljutottam a sokkon, akkor már azt sajnáltam, hogy legalább valami apróságot vehettem volna belőle magamnak. Mert ha a cigánnyal húzattam volna belőle a nótámat egy hétig (nyócker, szóval akár azt is megtehettem volna), még annak is több értelme lett volna. Arról nem is beszélve, hogy legalább azt a filodendron mintás tűsarkú papucsot megvehettem volna magamnak belőle, amivel egész nyáron szemeztem, de mivel nem nagyon tudtam elképzelni azt az élethelyzetet a közeljövőben, hogy valahová fel tudjam venni + nem is volt olcsó, így nem vettem meg. Szóval legalább azt megvettem volna. Legalább annyi lenne belőle. (Azt inkább végig sem gondoltam, hogy hány darabot kaptam volna belőle, ennyire azért nem vagyok mazochista.)

Aztán egy szép októberi délutánon, amikor a viharban elment az áram, párom lement a pincébe gyertyát keresni. Amikor visszatért, már az üdvözült mosolyából láttam, hogy rátalált a pénzre. Ott, ahová én biztos nem tettem. Hogy hogy került oda? Passz. Azóta sem tudjuk. Vannak ugyan kósza emlékeink, hogy a 'nagy' átköltözés előtt a párom mintha áthozta volna, hogy majd elviszi a raktárba, de az emlékeket furán raktározza az agy. Mindegy. Az a lényeg, hogy megkerült. 

Mondtam már, hogy nagyon utálok költözködni?!

Ez a második éve, hogy a nagypéntek is munkaszüneti nap. Már akkor sem szerettem és most sem szeretem.

Ez jelenleg úgy néz ki, hogy csütörtökön már el kell menni bevásárolni, hiszen pénteken nincs nyitva bolt, + igyekszik az ember a húsvéti nagybevásárlás egy részét letudni. Majd szombaton is elmegy bevásárolni, mert romlandó dolgokat nem fogok már csütörtökön beszerezni. Például hús, kenyér, tej, zöldségek.. Már csak azért sem, mert a hűtőm és a spájz kapacitása véges.

 Előző évben azt tapasztaltam, hogy nem egyedül döntöttem így, mert mind csütörtökön, mind szombaton irgalmatlan tömeg volt a környékünkön lévő, tőkehúst is áruló boltban. Áru viszont nem nagyon. Például krumplit már nem nagyon tudtam venni és húsból is a 'kell vagy nem' volt a választék. Nyilván egy boltnak sem egyszerű ezt megsaccolni+ jól tárolni ezeket. És mivel a péntek munkaszüneti nap, így még az utánrendelés és a polcfeltöltés is nehézkes.

Ok, azt mondták, hogy azért lesz a nagypéntek munkaszüneti nap, mert ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. Kikérem magamnak keresztényként. A nagypéntek a legnagyobb gyász napja. Még harangozni sem harangoznak, helyette kereplő szól a szertartáson. A húsvét valóban a legnagyobb ünnep, de az majd a nagyszombattal veszi kezdetét, a nagyszombati feltámadási körmenetben már valóban ünneplünk, ünnepeljük a feltámadást. De nem a halált. Részemről ennyit az ünnep ideológiájáról.

És persze lehet azt mondani, hogy csak azért puffogok, mert jelenleg itthon vagyok és nem dolgozóként élek meg egy új munkaszüneti napot, amit 'ajándékkként' kaptunk, hanem háztartásbeliként, ez mondjuk tény. De azt is nehezen tudom elképzelni, hogy a helyzet javulni fog, ha visszamegyek dolgozni. Akkor sem lesz ezt egyszerűbb lebonyolítani. 

Ti hogy csináljátok?!

Mivel az utóbbi időben ismét hatalmas visszhangja van annak, hogy a hirtelen ötlettől vezérelt utalvány ajándékozást le tudja-e bonyolítani, azaz ki tudja-e időben kézbesíteni a posta, gondoltam időszerű, ha három csodálatos élményemet leírom a szívemnek oly kedves szolgáltatóról. (Mert ha leírom, talán nem puffogok magamban tovább rajta..)

•  Párom munkájához elég sok pályázati, tervezési, engedélyeztetési eljárás kapcsolódik, így viszonylag gyakran van szüksége illetékbélyegre. Mindig azt gondolja, igen naívan, hogy majd bemegy a postára és vesz.. Hahaha. Az esetek 50%-ban éppen nincs. Mert már elfogyott.. Kértek, de még nem érkezett meg.. Ez mondjuk azért szép, mert a könyvet, csokit, üdítőt (éd'sapám szerint lassan bugyogót is) árusító postashopok létjogosultsága szerintem erősen megkérdőjelezhető. (Személy szerint még sosem vettem onnan semmit, pedig volt időszak, hogy napi rendszerességgel megfordultam ott.) Nos, ezzel szemben illetékbélyeget csak ott lehet kapni, tudtommal legalábbis. Tehát az nem játszik, hogy akkor átmegyek a szomszédos kisboltba és majd veszek ott.. (Ok, lehetne itthon is tartani belőle, de költözködős időszakot élünk, nem volt még erre is kapacitás.)
• Apropó, költözködés.. Parkettát szerettünk volna az egyik szobába. Hosszas keresgélés után ráleltünk egy kis cégre, amely egész elfogadható áron kínálta portékáját, csupán annyi volt velük a gond, hogy tőlünk igen messze működtek. Telefonálgatás, hogy szállítás van-e, és ez mennyibe fáj nekünk. Mivel a szállítás költsége sem volt túl borsos, mellettük döntöttünk. Mondtak egy napot, hogy akkor fog érkezni a parketta. Párom szívrepesve várta itthon, szabaddá téve aznapra magát. Parketta sehol. Telefonálgatás. Aha. Szóval a posta fogja hozni. Majd egyik nap. Mert két csomagban lett feladva a parketta és a szegőléc és összevárják (?!) (A bolt szerint ez nem egészen így történt+ elvileg fix kiszállítási időre kérték, de mivel én nem voltam ott, így ebben nem is foglalnék állást.) Szóval parketta nem jött. Pár nap múlva dudálást hallok, megállt a ház előtt egy böszme nagy teherautó (a kamion sem lenne túlzás), először azt hittem, eltévedhetett és útbaigazítást kér. Mint kiderült, ő hozta a raklapnyi parkettát. Felségjelzés nem volt rajta, és emberünkön sem egyenruha, ezért nem is gondoltam egyből a postára és a parkettára. Aznap szerencsére esett sz eső, párom nem volt itthon (mivel nem szóltak, hogy aznap érkezik), így felváltva rohangáltam a fuvarozó bácsihoz azért könyörögve, hogy ugyan, valahogy toljuk már be a békájával a lépcső alá a parkettát, mert nem szereti az esővizet (és más vizet sem), valamint a kisfiamhoz, aki bent várta az etetést a járókában, nem annyira türelmesen.. Szép nap volt.
• És még mindig költözködés. Mivel korábban lejárt egy megtakarításos életbiztosításom, így a házvásárlás előtt abban maradtunk a biztosítási tanácsadómmal, hogy itt a remek alkalom, nekem most szükségem lesz arra az összegre a foglalóhoz, lehetőleg kápéban, így postai kézbesítést kértem. Megérkezett az értesítő, hogy fáradjak be az adott postára. Egy szép napon elindultunk édeshármasban a postára. (Nem, ne menjek egyedül békávéval, ez annál nagyobb összeg, pláne a nyócker szívében, de akkor már hozni kell a kisfiunkat is, szóval remek kirándulás.) Ott sikerült a bejárathoz igen közel parkolni, párom le sem állította a motort, még kuncogtunk is, hogy ezt hívják járdakockázatnak. Bejáratnál tábla, hogy utalványok kifizetése itt és itt. Nem, összeghatár nem volt kiírva, viszont sor, na az akadt. Várakozás. Az ablaknál közölték, hogy ja, ezt nem itt fogják kifizetni, húzzak sorszámot az X. ablakhoz. Ok. Újabb sorszámhúzás, újabb várakozás. Közben belecsúsztunk az ebédidőbe. De láss csodát, egyszercsak megérkezett az én ügyintézőm is, majd kezdetét vehette a kifizetés. Papírok ellenőrzése, stb. Majd újabb várakozás, mert a főpénztárból kell kihozni a kest, és a kollegina épp ebédel. Várakozás. Megjött. Ellenjegyzett. Juhijj! Majd elkezdték nekem leszámolni a pénzt. Kézzel. Mondom még egyszer, kézzel. Kis halmocskákban. (Volt nála pénzszámláló, hogy az miért nem volt szimpatikus?!) És potom másfél óra alatt hozzá is jutottam az összeghez:) Viszont közben többször is próbált rábeszélni a hölgy, hogy a lejárt biztosításom helyett náluk kössek újat, az nekem nagyon jó lesz. Valószínűleg.

Ma megjelent a Díványon egy cikk, ami azt taglalja, hogy az mennyire tré már, hogy a pasiknak ciki a fogyókúra. Mer' hogy nem utasíthatják vissza a kaját arra hivatkozva, hogy ők most fogyóznak. És buzinak nézik őket, ha elmennek csoportos órára.

Pont tegnap dühöngtem ki magam az egyik legjobb barátunk fogyókúra mániáján. Annyira legjobb, hogy épp nála lakunk átmenetileg. De Petya (nem így hívják), ne haragudj, ezt ki kell írnom magamból. (És nem, nem a hátad mögött, mert már szóban is mondtam párszor..)

Picit az előzményekről. Talán már írtam pár helyen, hogy hízásra hajlamos, erősen kerekded alkattal vagyok megáldva. Ráadásul magasságom inkább a mélynövésű kategória. Volt is ebből problémám nem kevés. Egyetem alatt cumbájspíl bulimiás voltam. Nehéz lenne ezt tagadni: üveg nutella után sós meleg víz literszámra, hogy könnyebben hányjak, napi 3-4 csoportos óra mellett reggel és este futás, kétnaponta úszás. Azóta is egy kalórialexikon vagyok, kérdezhetnek bátran..) És hogy szerettem-e magam? Egy frászt. Túl kövérnek éreztem magam ahhoz, hogy bepasizzak, hogy szépen felöltözzek, hogy társaságba járjak. Ettől függetlenül voltak pasijaim, szépen felöltöztem, eljártam társaságba, de úgy éreztem, hogy ez szégyenletes. Ilyen testtel nekem nem lenne szabad jól éreznem magam. És ez így ment napról napra, hónapról hónapra, mígnem jött a nyár, otthon voltam anyuéknál, már falubeliek győzködték édsanyám, hogy vigyen el orvoshoz, biztos beteg vagyok, azért vagyok így összeesve. Akkor már az XS-es méretű farmer lötyögött rajtam, a derekam 50 centi alá ment. És szerintetek jól éreztem magam? Nem, ez még mindig az innen faragjunk le, onnan is kellene, stb. időszak volt.

Aztán az egyik délután randira készülődtem, ott álltam az egész alakos tükör előtt és ruhát próbáltam. Na nézd, ezt a dekoltált ruhát inkább ne vegyem fel, mert jééé, összementek a melleim, nem kéne ennyire hangsúlyozni. És ez a naci? Jéé, a fenekem is valahol beduzzogott. Ott álltam, néztem magam és hirtelen megvilágosodtam.Ha még fogyok 10 kilót, ha 15-öt, ha 20-at, belőlem akkor sem lesz Audrey Hepburn. Maximum Monroe, de ahhoz meg kell találnom a bánatukban elbujdosott melleimet. Hát így. Megvilágosodtam, hogy fölödleges a légies karcsúságra törekednem, az nem én vagyok. Csak míg kutyáknál elfogadjuk, hogy egy kövér vizsla nem szép, na de egy csont és bőr bernáthegyi sem, addig magunknál nehezebben megy ez. (Nekem sem mindig jön össze, de tény, hogy ezt a mélypontot még egyszer nem közelítettem meg.)

És akkor térjünk is vissza a jelenhez. Tegnap este ünnepeltünk, szolidan, mert lett áram, meg lezárulni látszik egy nyavalyás ügy, + lassan egy hete nem ettünk meleg kaját, így eldöntöttük, hogy kirúgunk a hámból és rendelünk egy pizzát. Örömünk ne legyen magányos, így rácsörögtem Petyára is, hogy neki is rendeljünk-e. Ne! Az hizlal. Ohm. Elmerengtem magamban, hogy legvadabb kalóriaszámlálós időszakomban sem utasítottam így vissza kaját. Nem, most nem kérek, köszönöm. Már ettem. Van már kajám, stb. Persze, ha csak ez lenne, semmi gond. De már hónapok óta a hogylétére vonatkozó kérdés első válasza az, hogy visszajött az eddig leadott X kiló, mert hétvégén ettem/ elmaradt a hasprés (itt egy gép nevét szokta emlegetni, de azt juszt se írom le.) A héten a kezembe adott egy ezeréves külhoni jogsit, hogy mennyivel jobban nézett ki és sztem miért?! Hát mert azon mosolyogsz:) De nem, szerinte azért mert ott könnyebb volt X kilóval. Igazolványkép. És nem, nem látszik rajta semminemű kilókülönbség.. Petya! Mit csináljak veled?! Ez már kóros!!! Tegnap este ezt átbeszéltük párommal. Szerinte az nagyon dicséretes, hogy törődik az egészségével, és nehezebb párt találni pl 140 kilósan. Ez persze igaz. Csak Petya 80, max. 85. Erre meg párom is azt mondta, hogy ez is igaz. És a nagy fogyókúra közben eltűntek Petyánk vállai, az meg pasiként kb olyan lehet, mint nekem nőként keresni a melleimet. Már mások is szóltak neki, hogy legalább egy vérképet csináltasson, mert árnyéka önmagának.. ?! ?! ?! 

 És hogy a cikkre visszatérjek, jó lenne, ha kicsit árnyaltabban fogalmaznának. Mert csoportos órára járni pasiként sem tré. TRX-en például szinte csak pasikat látok. Vannak remek box alapú órák is, ahová bejárnak, capoeira órán is vannak, láttam már jógán is, gerinctornán is. Pilatesen nem, de ott nem is voltam, így akár ott is lehetnek, csak.. Kaját visszautasítani fogyókúrára hivatkozva szerintem nőként is gáz. Ismerettségi körömben nem is nagyon csinálják, max. azok a nők akik szerintem egyébként érdektelennek érzik magukat és így szeretnének néminemű figyelemre szert tenni.

És ha már pasik és fogyókúra, akkor lehetne arról is írni, hogy a kóros testképzavar őket sem kerüli el..