1. Már a húgom (aki öt évvel fiatalabb nálam) barátnői is a munkahely, család, háztartás szentháromság nyűgeiről panaszkodnak, ha néha elmerengünk egy pohár bor mellett.
2. Trendi ruházati boltban az eladófiú hangos 'Csókolom!'-ot köszön. (Nem, nem 'Keziccsókolom'-ot, az bőven más kategória..)
3. Még korábbi futásaim alkalmával egyszer elestem egy kilógó gyökérben (eleve azért futottam ott, hogy kevésbé legyek szem előtt, mivel a futópálya tele volt gimisekkel, és kerülni akartam az összehasonlítást), odajött hozzám pár srác, és egyébként roppant kedvesen és jólnevelten megkérdezték, hogy nem történt-e valami bajom. Egészen pontosan így: "Nem tetszett nagyon megütni magát?" Én pedig csak feküdtem békapózban, kiterülve, hogy eddig semmi bajom nem volt, de így az önérzetem mintha csorbult volna picit:)
4. Még korábban jelentkeztem fősulira és mivel a mi időnkben (értsd, amikor normál korcsoportosan egyetemre jártam) még nem volt, így rávettem a páromat, hogy menjünk el a ponthúzó partira. Néztek ránk nagy szemekkel, majd adtak műsorfüzetet + részletes tájékoztatást, hogy ki mikor lép fel, mert biztos a koncertek miatt megyünk.
5. Szintén fősuli, pardon, most már egyetem: analízis órán fájó volt hallani a már oly szépen elfeledett szigorúan monoton növekvő szókapcsolatot. Azt meg pláne, hogy a mellettem ülő öltönyös, nyakkendős srác akkor született, amikor én ezt utoljára hallottam úgy érettségi tájékán.
+1
A Szívek szállodája sorozatból egyre többször Emily Gilmore-nak adok igazat..
