Előzmények: Tavaly augusztus óta (és ez a minimum) rágom a párom fülét, hogy bővíteni kellene a csapata létszámát, mert ezt így nem fogják bírni szuflával, nagyon nem.

Először januárban adott fel hirdetést, de az csak amolyan 'nyugodjon le az asszony' jellegű volt, jól érzékelhetően nem nagyon foglalkoztatta a dolog, hosszú napokat elmerengett egy-egy jelentkező önéletrajza fölött, majd tulajdonképpen az egészet hagyta a francba.

Májusban már mintha motiváltabb lett volna, már csak 1 hetet merengett a jelentkezők fölött, de érdekes módon mire eljutott volna az egyeztetésig, már nem volt aktuális a jelentkezés. (Jééé.)

Júliusban tényleg rádöbbent, hogy nincs tovább, nem bírják, munkatárs(ak) kellenek. Most meg már késő.

Annyit azért hozzátennék párom védelmében, hogy nem pusztán lustaság állt a halogatás mögött: hosszútávra gondolkodik, jó feltételeket szeretne megteremteni, felelősségteljesen alkalmazni valakit és nem csak egy-egy projekt erejéig+ még neki is olyan emlékei vannak, hogy a munkaadó választhat a jelentkezők közül.

A realitás az, hogy nem, nem választhat. Sőt.

Eredmények:

Profession: 1, azaz egy jelentkező, akinek tetszett volna, de talált a lakóhelyéhez közelebbi munkahelyet.

Gyors családi kupaktanács, hogy biztos, hogy csak szakemberre van-e szükség, vagy tehermentesítést jelent-e egy segédmunkás felvétele is. Arra jutottunk, hogy kell segédmunkás (is), mert elég gyakran fúrnak, létrát cipelnek, etcetera, amit persze nem fáj a páromnak csinálni, de mivel ő készíti a műszaki dokumentációt, intézi a pénzügyeket, stb, és ezeket nem tudja másnak átadni és nem is akarja, már az könnyebbség lenne, ha a fúrás alól mentesülne.

Mivel kis esélyét láttam annak, hogy egy segédmunkás álláskereső oldalon önéletrajzzal keresi álmai munkahelyét, váltottunk. 

Jófogás, Startapró, külön-külön meghirdetve a szakmunkás és a segédmunkás állást: összesen 3, azaz három jelentkező. Ebből egy fel se veszi a telefon. Egy ember ígérte magát, de aztán nem jött. Egy ember pedig a fizetést meghallva azt mondta, hogy köszöni, de nem érdekli.

És akkor itt álljunk meg egy picit. (Jelzem, segédmunkás, papír és tapasztalat nélkül.) Az ígért kezdőfizetés 180, ami próbaidő végével emelkedne 200-ra, bejelentve, céges telefonnal, munkaruhával, stb. Azért ennyiért én már elmennék melózni, bár tény, hogy jelentős visszaesést jelentene a fizetésemben. Mondjuk nekem vannak papírjaim, tapasztalatom, stb. 

Ez volt az a pont, ahol azt mondtam a páromnak, hogy eddig és ne tovább, ezt a pénzt ki is kellene termelnie, márpedig ez neccesnek tűnik. Minden juttatással együtt egy évre vetítve egy segédmunkás ilyen peremfeltételek mellett uszkve 4,5- 5 millióba kerülne, és ezt szerintem fúrással, söprögetéssel, létracipeléssel nem termeli ki.

Nem tudom, hogy mi történik. 

Hogy korábbi bejegyzésem hozzászólására reagáljak, miszerint ha az orvosok bérét emelnénk, akkor a többi szakma képviselője is követelné az emelést, nos, ez innen nézve már jelentősen túlhaladott történet. Puszta kíváncsiságból kerestem adatot, hogy mennyi az orvosok átlagfizetése most: bruttó 218 000 Ft. Öhöm. Szóval jobban járna egy kezdő orvos (akinek fizetése valszeg az átlag alatt van), ha túlóra helyett elmenne építkezésre segédmunkásnak. Agyrém.

 És OK, sejtem az okokat:

Egy szakmunkás vagy egy segédmunkás könnyebben el tud helyezkedni külföldön, mint egy diplomás. Hogy ne csak az orvosokat említsem, egy közgazdásznak jóval nagyobb szókincsre van szüksége, mint mondjuk egy festőnek. Így aztán aki mobilis, szerencsét próbál külföldön. Már nem csak Németországba, Ausztriába, de ha igazak a hírek, akkor Szlovákiába is mennek dolgozni.

Budapesten jelenleg 150 000 Ft az átlag albérlet ára. Ha ehhez hozzávesszük a rezsit is, akkor a 200-as fizetés még a lakhatást sem futja ki. (Ok, itt sarkítottam, mert mondjuk általában nem egy fő vesz ki egy albit.)

Megoldás:

Passsssz. Ha valakinek van ötlete, írja meg. 

 Az, hogy még több szakmunkást képzünk, szerintem nem megoldás, mert csak még többen fognak elmenni más országba dolgozni.

Ha demagóg akarnék lenni, azt mondanám, hogy a stadionok helyett a kormány építhetett volna bérlakásokat, kollégiumokat, munkásszállókat, stb, hogy az albérlet árak normalizálódjanak. De nem azt épít, így aztán ennek a gondolatmenetnek semmi értelme nincs, abba is hagyom.

Lehetne tovább csökkenteni a munkabérre rakódó terheket, de ez azért nem megy egyik napról a másikra, mert ha hirtelen 20% alá menne a "járulék", fölborulna a költségvetés.

Lehet ukrán vendégmunkásokat hívni, ez már folyamatban is van, de nem nagyon akarnak jönni.

Tényleg passz.

Még teszek ki a helyi Spar üzenőfalára letéphetős hirdetést (8. kerület, hátha), + megkérdezem a helyi dohányboltosokat (ők mindenkit ismernek a környéken).

Végső megoldásként pedig marad az elvállalt munkák számának csökkentése. Ha ez van, akkor ez van.

Ja, és nézek munkásszállót, hátha annak kecsegtetésével vidékről még talán.. De nem hiszem.

UTÓIRAT:

Ma megjelent egy bejegyzés ezt a témát boncolgatva.
szakemberhiany.blog.hu/2017/08/01/szakemberhiany_544
Mivel ott nem tudtam kommentelni, így itt teszem meg pontokra szedve:
-Nem veszik fel a pályakezdőt mert nincs tapasztalatuk: minden hirdetésünkben benne van kiemelve, hogy pályakezdők jelentkezését is várjuk. Ugyanis egy pályakezdőnek még nincsenek rossz rutinjai, sokkal egyszerűbb a jó gyakorlatot elfogadtatni vele, mint egy idősebb szakival.
-Fizetetlen szabadság a téli időszakra: határozatlan munkaidőre keresünk, mert az építőipari munkák már régen nem csak a nyári főszezonra szólnak.
-Nincs rendes bejelentés és táppénz: kollégát bejelentünk, mivel veszélyes az építőiprai munka. Sőt! Kockázati biztosítást is kötünk rá.
-Elvárások egy pályakezdőtől: nincsenek ilyen elvárások, ld. egyes pont. Az mondjuk jó, ha egy tervrajzon el tud igazodni.
-Az elküldések:mi még senkit sem küldtünk el. És az ismerettségi körömben sem. Egy esetről tudok, amikor notóriusan nem akart a kedves munkavállaló dolgozni, egy héten 5X kellett a főnökének helyette is a horonymarót berregtetni, mert ő azt annyira nem kultiválja.
-Vállalkozók hozzáállása: már rég nem üvöltözünk, ez a korosztály jellemzően már finoman vért szív az üvöltözés helyett. Másként szocializálódtunk.
EREDMÉNY: nincs, azaz nincs jelentkező, segédmunkásnak is csak horrorösszegért. És ez ebben a formában nem igaz, hogy nem kedvelt az építőipri oktatás, vannak fiatalok, akik azzal a lendülettel, hogy megkapják a papírjukat, már utaznak is külföldre.