És ha már szeptember, akkor iskola:)

Van egy furcsa perverzióm, szeretek iskolába járni. Így aztán mikor milyen képzésen veszek részt, de szinte állandóan padban ülök. Remekül kizökkent a hétköznapok fásultságából, új emberekkel találkozom, és azon túl, hogy 'fűtenek rám' (háhh, de sokszor hallottam ezt gyerekként), a koszon kívül valami csak ragad az emberre. Használom piciny agysejtjeimet, ráadásul másként, mint a munkás hétköznapokon. Szóval iskolába járni szerintem jó. Azt is mondhatnám, hogy ez a hobbim, bár annak egy kicsit drága:)

No, mindezt azért írtam le, mert szombaton menedzsment előadásom volt. Immáron sokadszor. És olyat hallottam, hogy csak na.. Volt már 1, 2, 3.. (passz, hogy pontosan mennyi) menedzsment kurzusom, mondjuk az tény, hogy nem mindig ezt a nevet adták neki, de ez senkit nem téveszt meg.

Szóval éveken, lassan évtizedeken keresztül azt sulykolták (volna) a kis buksimba, hogy az a vezető a jó vezető, az a vezetés a jó vezetés, ahol bevonják a döntésbe (legalább látszólag) a beosztottakat. Mert ettől majd motiváltabbak lesznek. Ezt még vizsgatételnek is sikerült kihúznom. Ott szépen ismertettem ezt a tézist, majd a korosabb tanárnőmnek elismertem, hogy én ezzel nem értek egyet. Mert ha van 5 hektár kapálandó kukorica, + ott vannak a napszámosok, akkor ugyan lehet azzal próbálkozni, hogy kapálás előtt megvitatjuk, hogy kezdjünk, ki milyen módszert lát hatékonyabbnak, de hogy ettől  napszámosok nem fognak motiváltabban kapálni, az fix. Ezt elmeséltem a tanárnőnek, kuncogott keveset, majd hozzátette, hogy bizony, elméletek jönnek, mennek, most épp ez a csodaszer.

Eltelt közben X év és szombaton a jelenlegi tanár azt mondta, hogy készítettek erre vonatkozó felmérést/ kutatást, és rájöttek, hogy nem, a kedves delikvensek ettől a bevonós játéktól nem lesznek motiváltabbak. Hogy mik vannak:) Huhh. Kellett ehhez néhány év, egy nagy elemszámú kutatás, de rájöttek:) Boldog voltam, mosolyogtam. Egy darabig.

Mert kérem, jelenleg az a legújabb trend, hogy az a jó vezető, aki annyira bízik a munkatársaiban, illetve munkatársai képességében, hogy szinte nem is tesz semmit. Mintha ott sem lenne. Vitás szitukban sem. Gázos helyzetekben sem.

No, Tisztelt Tanár Úr, remélem, legalább egyszer kap egy ilyen munkahelyi vezetőt rázósabb időszakban, aztán majd leülünk egy pohár sör/bor mellé, és megbeszéljük a tapasztaltakat.