Persze, csak ha minden flottul megy, a várandósság és a szülés is. 

Négy napja röppent föl az ötlet, hogy szülés után 24 órával hazaengednék a kismamákat a babákkal együtt. Csak akkor, ha minden rendben van. Csak akkor, ha a kismama kéri. És nem, még véletlenül sem költségcsökkentés céljából. Khm.

Azóta nem telik el nap, hogy valahol ne jelenne meg egy cikk, ahol szigorúan "nevét nem vállaló" nőgyógyászok, szülésznők, védőnők nyilatkoznak arról, hogy az elképzelés nem rossz, de a megvalósulás már most erősen kétesélyesnek látszik: "Anyuka, maga már tegnap megszült? miért van még itt?!"

Jönnek az érvek: nem szükséges feltétlenül, pláne egy többgyermekes anyukánál, csak fölösleges nyűg, viszont a jelenlegi támogatási rendszerben csak 3 nap után térítenek (Nem ezt kellene inkább felülvizsgálni?!) És persze az ellenérvek is: vizsgálatok, a baba besárgulhat, sokat segítenek ezalatt a három nap alatt a csecsemősök, pihenhet a mama. No, nekem ez a kedvencem:)

Most szültem decemberben, szóba sem került az otthonszülés, veszélyeztetett kismama voltam, és végül az indított szülésből császár lett, szóval ránk egyébként sem vonatkozott volna ez a tervezett változtatás.

Az a rengeteg segítség és odafigyelés, amivel találkoztam: 

A császárt követően bekerültem egy megfigyelő szobába péntek este, majd valamikor az éjszaka/hajnal folyamán áttoltak a szobába, ahol még két kismama próbált pihenni a babájukkal együtt, betolták hozzám is a kisfiamat, a csecsemős nővérke 2 perc alatt ledarált pár dolgot (mutatni semmit), én pedig igyekeztem fölfogni, hogy mit mond, ami nem volt túl egyszerű, még mindig borzasztóan kába voltam.

Mákom volt, mert az egyik kismama már a második gyermekével volt bent, így reggel megmutatta, hogy hogy kell tisztába tenni a fiacskámat, hogy kell a köldökcsonkot ápolni, hogy büfiztessek, stb. A helyzet később se sokat javult: miután a kisfiam ugyan igyekezett szopikálni, de míg más baba megnyugodott és elaludt, a fiam csak még jobban üvöltött, nekem gyanússá vált, hogy esetleg nincs elég tejem, így többször rákérdeztem erre, de minden egyes alkalommal elmondták, hogy az elég neki.. Vasárnap a vizitelő gyerekorvost kérdeztem meg, hogy nem lehetne esetleg szoptatás előtt és után mérni egyet, mert nekem gyanús ez. 2 nap után végre kapott a pici fiam kaját, szegénykém:(

Volt olyan csecsemős, aki akkor váltott hangnemet, amikor meglátta szoptatás közben a sebkötést és rádöbbent, hogy császáros vagyok.. És volt olyan is, aki 2 nap ébrenlét után a végkimerültség határán még beszólogatott, majd amikor elkezdtem bőgni, még rám is üvöltött, hogy ne bőgjek, mert nem lesz tejem.

Szóval sokat segítettek.Hétfőn délben közölték, hogy akkor hazamehetek 2 és fél nap után. (Előtte erről nem volt szó, így gyors telefonálgatás, hogy jöjjenek értem). Nagyon boldog voltam, hogy megszabadulhatok onnan, ennél már bármi jobb lehet!!!! Persze tele voltam félelemmel is, mert első baba, ha gond van, akkor kihez és hová tudok fordulni, anyukám ugyan másnap eljött hozzám segíteni, de ennyire pici babával még ő sem találkozott, nagyobbacskával is igen régen. (Amikor ő szült, még más volt a rendszer, velem pl 2 hét után engedték haza..)

 DE: azért mert ez így történt, még nem gondolom, hogy jó ötlet valakit hazaküldeni egy nap után, (márpedig nem engedni fogják, hanem küldeni), tényleg kellene az a 3 nap odafigyelés. Viszont akkor TÉNYLEGES ODAFIGYELÉS.