Próbálnék én tervezgetni, na de minek..

Ma jönnek tesómék, így pár nappal ezelőtt kértem a párom, hogyha tud, akkor ma később menjen dolgozni(terv 1), de sajnos nem tud. Legalábbis akkor ez volt a válasz. Így aztán tegnap a legfontosabb tennivalókat megcsináltam.(Picifiam, ezúton is köszönöm, hogy hagytad!)

Tegnap este azzal jött haza a párom, hogy mégis marad délelőtt. Juhijj! Akkor elmegyek dokihoz:) (terv2). Lassan esedékes lenne átjelentkeznünk ide lakcímileg és háziorvos ügyileg is. Szóval gyors újratervezést követően ebben maradtunk. Okmányiroda+doki. Ez utóbbi azért is lenne egyre sürgetőbb, mert bár nem vagyok az a beteges alkat, de hetek óta hasogat a bal lábfejem. Nyugalmi állapotban is. Irgalmatlanul. Már cseréltem papucsot. Jelenleg épp nem kocogok. A helyzet viszont változatlan, a ma éjszakám is kb 40-50 megriadással volt tarkítva a nyilallások miatt. (Az külön erőfeszítést igényel tőlem, hogy ne sikítsak, mert pöttömke is egy légtérben alszik velünk, és nem vagyok olyan bátor, hogy egy kialvatlan kistigrisnek próbáljak másnap programot szervezni.)

Öhöm. Reggeli ébredés, kávé, FELHŐSZAKADÁS.Ennyit erről. Az orvosi rendelő gyalogosan tőlünk úgy egy óra. Az egyik autó az egyik kollégánál (és ez már előrelépés, mert előtte meg kuplungos volt a drága), a másik autóból kiment a motor, viszont anyukám elhozta az övékét, hogy ne legyünk Pöttömmel autó nélkül. A piros szuzu féltengely gyanús, valamint eltört az ablaktörlője.. Itt meg özönvíz. Doki napolva.:( Pedig rohadtul fáj a lábam:(

P.s.: Szépen be is áztunk:) Kis edénykékben gyűlt a víz, ami a plafonról, no meg a csillárról csöpögött:) Már-már egészséges..