Épp ingatlan adás-vétel kellős közepén járunk, ingatlanirodákat is igénybe véve, így szinte minden estére jut egy ügynök.

A tegnap esti ügynök megtestesítette mindazt, amit ha könyvet írnék az értékesítés trükkjeiről (kismillió+1. sorszámmal), akkor azt a fejezetet, hogy hogyan NE, egy az egyben kimerítette emberünk.

1. Késett. Megbeszélt időpontról nem késünk. Egyébként sem, de ilyen szituációban pláne nem. Mentségére legyen, hogy legalább jelezte a találkozó előtt negyedórával, hogy meg fog csúszni.

2. Hőségriadó van és BKV-val érkezett. Mondanom sem kell, totál lefőve, átizzadva, a találkozó első 10 perce a szárítkozásáról szólt. Ha a helyébe lettem volna, akkor vagy saját autóval jövök, ha azt nem engedhetem meg magamnak, akkor meg taxival. Kisebb az esélye, hogy ázott kutyaként kell meggyőznöm valakit arról, hogy én leszek a legalkalmasabb az értékesítésre.

3. Férfiember bizonyos kor után nem vesz föl rövidnadrágot komoly megbeszélésre érkezve. Műszálas inggel és erősen lestrapált edzőcipővel pláne nem. Ember! Ha ügynök vagy, akkor mindenki tudja, hogy a sikerdíj a fizetésed. Ha szakadt és csóró a ruhád, az azt sugallja, hogy rosszul keresel, tehát rossz értékesítő vagy. És akkor miért is te legyél a mi értékesítőnk?!

4. Felszerelés nélkül érkezett. Se lézermérő/ mérőszalag, se fényképezőgép, se megbízható mobil. Mindennek tetejében még toll és névjegykártya sem volt nála.

 5. Ez már csak apróság az előzőek fényében: másfél órából 80 percet ő beszélt, bennünket nem annyira kérdezve, pedig elvileg onnan indulunk, hogy meghallgatjuk az ügyfelet, kifaggatjuk terveiről, igényeiről, majd kínálunk számára megoldást..

+1. Búcsúzóul még végighallgathattuk, hogy hogyan "tanítja be" az új ügynököket. Nos, nem szerettem volna a helyükben lenni.