Ma megjelent a Díványon egy cikk, ami azt taglalja, hogy az mennyire tré már, hogy a pasiknak ciki a fogyókúra. Mer' hogy nem utasíthatják vissza a kaját arra hivatkozva, hogy ők most fogyóznak. És buzinak nézik őket, ha elmennek csoportos órára.
Pont tegnap dühöngtem ki magam az egyik legjobb barátunk fogyókúra mániáján. Annyira legjobb, hogy épp nála lakunk átmenetileg. De Petya (nem így hívják), ne haragudj, ezt ki kell írnom magamból. (És nem, nem a hátad mögött, mert már szóban is mondtam párszor..)
Picit az előzményekről. Talán már írtam pár helyen, hogy hízásra hajlamos, erősen kerekded alkattal vagyok megáldva. Ráadásul magasságom inkább a mélynövésű kategória. Volt is ebből problémám nem kevés. Egyetem alatt cumbájspíl bulimiás voltam. Nehéz lenne ezt tagadni: üveg nutella után sós meleg víz literszámra, hogy könnyebben hányjak, napi 3-4 csoportos óra mellett reggel és este futás, kétnaponta úszás. Azóta is egy kalórialexikon vagyok, kérdezhetnek bátran..) És hogy szerettem-e magam? Egy frászt. Túl kövérnek éreztem magam ahhoz, hogy bepasizzak, hogy szépen felöltözzek, hogy társaságba járjak. Ettől függetlenül voltak pasijaim, szépen felöltöztem, eljártam társaságba, de úgy éreztem, hogy ez szégyenletes. Ilyen testtel nekem nem lenne szabad jól éreznem magam. És ez így ment napról napra, hónapról hónapra, mígnem jött a nyár, otthon voltam anyuéknál, már falubeliek győzködték édsanyám, hogy vigyen el orvoshoz, biztos beteg vagyok, azért vagyok így összeesve. Akkor már az XS-es méretű farmer lötyögött rajtam, a derekam 50 centi alá ment. És szerintetek jól éreztem magam? Nem, ez még mindig az innen faragjunk le, onnan is kellene, stb. időszak volt.
Aztán az egyik délután randira készülődtem, ott álltam az egész alakos tükör előtt és ruhát próbáltam. Na nézd, ezt a dekoltált ruhát inkább ne vegyem fel, mert jééé, összementek a melleim, nem kéne ennyire hangsúlyozni. És ez a naci? Jéé, a fenekem is valahol beduzzogott. Ott álltam, néztem magam és hirtelen megvilágosodtam.Ha még fogyok 10 kilót, ha 15-öt, ha 20-at, belőlem akkor sem lesz Audrey Hepburn. Maximum Monroe, de ahhoz meg kell találnom a bánatukban elbujdosott melleimet. Hát így. Megvilágosodtam, hogy fölödleges a légies karcsúságra törekednem, az nem én vagyok. Csak míg kutyáknál elfogadjuk, hogy egy kövér vizsla nem szép, na de egy csont és bőr bernáthegyi sem, addig magunknál nehezebben megy ez. (Nekem sem mindig jön össze, de tény, hogy ezt a mélypontot még egyszer nem közelítettem meg.)
És akkor térjünk is vissza a jelenhez. Tegnap este ünnepeltünk, szolidan, mert lett áram, meg lezárulni látszik egy nyavalyás ügy, + lassan egy hete nem ettünk meleg kaját, így eldöntöttük, hogy kirúgunk a hámból és rendelünk egy pizzát. Örömünk ne legyen magányos, így rácsörögtem Petyára is, hogy neki is rendeljünk-e. Ne! Az hizlal. Ohm. Elmerengtem magamban, hogy legvadabb kalóriaszámlálós időszakomban sem utasítottam így vissza kaját. Nem, most nem kérek, köszönöm. Már ettem. Van már kajám, stb. Persze, ha csak ez lenne, semmi gond. De már hónapok óta a hogylétére vonatkozó kérdés első válasza az, hogy visszajött az eddig leadott X kiló, mert hétvégén ettem/ elmaradt a hasprés (itt egy gép nevét szokta emlegetni, de azt juszt se írom le.) A héten a kezembe adott egy ezeréves külhoni jogsit, hogy mennyivel jobban nézett ki és sztem miért?! Hát mert azon mosolyogsz:) De nem, szerinte azért mert ott könnyebb volt X kilóval. Igazolványkép. És nem, nem látszik rajta semminemű kilókülönbség.. Petya! Mit csináljak veled?! Ez már kóros!!! Tegnap este ezt átbeszéltük párommal. Szerinte az nagyon dicséretes, hogy törődik az egészségével, és nehezebb párt találni pl 140 kilósan. Ez persze igaz. Csak Petya 80, max. 85. Erre meg párom is azt mondta, hogy ez is igaz. És a nagy fogyókúra közben eltűntek Petyánk vállai, az meg pasiként kb olyan lehet, mint nekem nőként keresni a melleimet. Már mások is szóltak neki, hogy legalább egy vérképet csináltasson, mert árnyéka önmagának.. ?! ?! ?!
És hogy a cikkre visszatérjek, jó lenne, ha kicsit árnyaltabban fogalmaznának. Mert csoportos órára járni pasiként sem tré. TRX-en például szinte csak pasikat látok. Vannak remek box alapú órák is, ahová bejárnak, capoeira órán is vannak, láttam már jógán is, gerinctornán is. Pilatesen nem, de ott nem is voltam, így akár ott is lehetnek, csak.. Kaját visszautasítani fogyókúrára hivatkozva szerintem nőként is gáz. Ismerettségi körömben nem is nagyon csinálják, max. azok a nők akik szerintem egyébként érdektelennek érzik magukat és így szeretnének néminemű figyelemre szert tenni.
És ha már pasik és fogyókúra, akkor lehetne arról is írni, hogy a kóros testképzavar őket sem kerüli el..
