Megérkezett a bicikli:) Kiderült, hogy annyira nem is volt szétszedve, mint azt az előzetesből engedni lehetett. A kormány rajta volt, csak egyenesbe volt állítva, az ülés is, csak a pedálokat kellett fölszerelni, szóval cool:)

Egy szép vasárnap délután elmentem vele cukrászdába, halmoztam az élvezeteket. Odafelé még szépen, körültekintően tekertem, de aztán elkapott a szabadság szele:) Visszafelé már kevésbé voltam megfontolt. Hm. Aztán egy jobbos kanyarnál fékeztem.

Azt talán még nem említettem, hogy ez egy kontrás bicikli. Ilyet is szerettem volna. Viszont már vagy húsz éve olyan bicikliket hajtottam, amin a kormányon van a fék. És az évek, no meg a rutin. Ez pedig egy szép új bicikli, kiváló első fékkel. Zakóztam egy akkorát:) 

Pár nappal később jött anyukám egy picit segíteni, elvileg ablakot pucoltunk volna, pontosabban én, ő meg unokázni készült, mutattam volna neki a szép kék/zöld/lila foltot a hasam alján, ahová beleállt a kormány. Foltnak se híre, se hamva, találtam viszont egy megtermett kemény dudlit a császárvágásom környékén. Enyhe riadalom.

Ablakpucolás lefújva, másnap irány a házidoki, ő átirányított sebészetre. Másnap sebész. Megnézi, majd két mondatban összefoglalta a diagnózist, az egy ciszta vagy zsírmirigy, a császárhoz semmi köze. Próbáltam volna megtudni, hogy ezt ki kell-e szedni, avagy nem. Erre kaptam az első "Drága" kezdetű mondatot. De nem adtam fel, senki nem várt kint a váróban, nekem nem volt tiszta a dolog, szóval megkérdeztem újra. Jött az újabb "Drága" kezdetű mondat.

Nem annyira kedvelem ezt. Mástól sem szeretem, egy vadidegentől meg pláne nem. Nevezzen asszonyomnak, vagy hölgyemnek, de ne drágázzon. És persze választ sem kaptam, de addigra úgy voltam vele, hogy majd megkérdem a háziorvost. Még szerencse, hogy aláíratják a papírt, hogy a szükséges tájékoztatást megkaptam..

Hát így..

P.s.: Azóta nem ültem újra nyeregbe, de ennek pusztán időhiány az oka.